Olvad az idő Mint a halvány jégvirág És a tűnő boldogság Majd véget ér.
Ott állsz egyedül falevél a dombtetőn. Álmos holdfény rádköszön, S elfúj a szél.
Addig van remény Minden perc ünnepel. Hisz mindig van remény Hinni kell ó hidd hát el!
Most élsz! Most vigyázz,hogy jól csináld, Mert a legapróbb hibád, Megbosszúlja önmagát.
Most élsz! Most örülj,hogy szép a nyár, Most örülj,hogy van ki vár És a két karjába zár!
Most!Most!Most élsz! Most örülj,hogy szép a nyár, Most örülj,hogy van ki vár És a két karjába zár. |
Smelt die tijd zoals een bleke ijsbloem En met nadenkende gelukzaligheid Alsdan ten einde loopt.
Daar sta je alleen het boomblad op de top van de heuvels. Slaperig groet het licht van de maan jou, zo wegwaaiend met de wind
Tot dan is er hoop Alle minuten feestelijk. Geloof telkens dat er hoop is Dat graag willen, ach leef nu!
Leef nu! Let nu op, wanneer je het goed maakt, Omdat je tot in de kleinste fout, jezelf nog meer kunt pantseren.
Leef nu! Nu blij zijn, wanneer de zomer mooi is, Nu blij zijn, is het wachten En die 2 in de armen sluiten!
Nu! Nu! Leef nu! Nu blij zijn, wanneer de zomer mooi is, Nu blij zijn, is het wachten En die 2 in de armen sluiten! |